
A pákászatot, mint "foglalkozást" soha nem ismerték el a tiszántúli népe. Sőt a pákászt annak idején mindenki úgy ismerte, mint valami munkakerülő, tolvaj, csibész, bujkáló embert. Mondjuk, volt is benne valami - ezek az emberek, vagy egyedül, vagy családostúl, de remeteséget vállaltak. Sokszor a szegénység, sokszor a törvény elöli menekülés vitte rá ezeket az embereket arra, hogy beköltözzenek a rét belsejébe - a lápra, és táplálékszerzésüknek helyéül a szabad természetet válasszák.
(Ecsedi István - 1933)
A magyar nyelv szótára 1870-ben így írja le a pákászt :
Most mondták...
2 hét 4 nap
3 hét 1 óra
4 hét 8 óra
9 hét 4 nap
9 hét 4 nap
10 hét 3 nap
16 hét 6 nap
17 hét 3 nap
17 hét 4 nap
19 hét 28 perc