De rég volt a nyár! Már a bőröm is alig emlékszik az izzó napsütésre, a hűsítő fürdőkre, az elnyert halakra. Hol vannak a vidám esték, a társaságban megsütött fogás, a remek fárasztások? Hopp, egy még beugrik! Tudod, amikor minden sikerült, és semmi sem, fogtunk is, és nem is, és olyan jól szórakoztunk, hogy semmiért el nem cserélnénk?! No, azt fogom elmesélni. Az egész Fekete Istvánnal indult. Azt nem mondom, hogy minden az ő hibája, de a történtek alakulásában erősen benne van a keze.

Kopács ősi, kora Árpádkori magyar halászfalu a Dráva Dunába torkollásánál. Írott forrásokban először 1212-ben említik Kopach néven. Valószínűleg személynévi eredetű, magyar névadású. Az egykori római út mentén települt falu határait évente akár többször is elöntötték az árvizek, az itteniek közel ezer éven át jól megéltek a halászatból. A mocsaraknak köszönhetően lakói tűrhetően átvészelték a török hódoltságot is, s őrizték magyarságukat is.

Pofás kis videó a márna ragadozó mivoltáról.
Állítólag a "nagyok" már villantóval és woblerrel is fogtak márnát.

A fővárostól kb. 150 kilométer távolságban fekvő Tisza II. tározó sokak szerint az ország legjobb csukás vize. Teljes vízboritáskor ötször akkora, mint a Velencei- tó. A horgászható terület nagysága meghaladja a 90 négyzetmétert. A meder erősen tagolt, a vízmélység tehát változó. Ősszel — a horgászok előtt ismeretlen okból — a vízügyi szervek jelentősen. körülbelül 1 méterrel csökkentik a vízszintet, ezáltal sok helyütt, főként az árterület belsejében. de néhol a gátak mentén is számos termetes csukát (Esox lucius) rejtő gödör, árok válik hozzáférhetővé a horgászok számára.

És nekünk is van szörnyünk.

Azt hinnénk, a horgászat csupa szórakozás. Pedig dehogy – sokszor igazi kínszenvedés. Nem annak indul persze. De aztán valahogy mégis egészen elképesztő kalamajkába keveredhet az ember. És csoda, hogy megússza. Néha a szó szoros értelmében.