Ráját a Dunába - Cápát a Tiszába !

Ginger videója sarkallt a bejegyzés írásra. Ott merült fel a vicces kérdés - miért nincsenek vizeinkben gigászi, harcos márnák ??? - Vagy valami, még nagyobbak ???

Spanyolországban a ponty és a harcsa teljesen ismeretlen hal volt még pár évtizeddel ezelőtt. Kísérletező kedvű kedvű Angol és Német horgászok engedték szabadon őket az Ebro a Tajo és Mino folyókba. S pár év elteltével a horgászoktól elhagyatott folyókban gigászi nyurgapontyok és szürkeharcsák fejlődtek, Európa horgászainak legnagyobb örömére. Itt bejött a kÍsérlet !

Manapság a genetika óriási léptekkel fejlődik, a halbiológusok már dolgoznak egyes fajok áttelepítésének megoldásain. Az áttelepítések természetesen táplálkozási célzattal történnének, - elsősorban a fejlődő országok kopár vizeibe. Bizonyos keresztezések és gén módosítások révén egyes trópusi halak a huzamosabb ideig fennálló oxigénhiányt és táplálékhiányt is jól tűrik. Például több Dél-Amerikai halfajjal történő kísérlet is rendkívül biztató.

Minket, hazai pecásokat azok a hatalmas állatok érdekelnek amik a téli Duna, jeges vizében is otthonosan úszkálnának és hevesen kapnának minden csalira! Itt azonban felmerülhet a kérdés: akarunk-e tájidegen, gülü szemű, labda formájú, elektromos, tüskés, harapós, furcsa ízű halakra horgászni ? Arról nem is beszélve nem okoznának-e a jövőben ökológiai katasztrófát a vizeinkben. Szóval nehéz lenne eldönteni - mi a jó a horgásznak és mi a jó a természetnek. Sajnos, volt már egy-két vakvágány a hazai tájidegen fajok betelepítése körül, legyen szó a csökött törpeharcsáról, a büdös busáról vagy a penészes ezüstkárászról.

Nem mondom... azért egy Marlinnal elviaskodnék a füredi mólón...