Balaton

Jelentős szigorítások léptek életbe a Balaton horgászrendjével kapcsolatba, mely érinti az éjszakai horgászatot, a halradar használatát, a nyíltvízi horgászat idejét, a kifogható halak mennyiségét, a szoktató etetést és még egy sor más dolgot is. Igazából nem kívánom kommentálni döntse el ki-ki maga, hogy jogos-e a szigorítás. És most beollózom a 2012-es Balaton horgászrendet.

1. A Balatonon és vízrendszerén – a területi engedélyeken feltüntetett vízterületeken – csak érvényes állami horgászjeggyel és területi engedéllyel szabad horgászni.

A tó természet közeli állapotának és az őshonos élővilág sokszínűségének megőrzését és visszarendezését jelölték meg a balatoni halgazdálkodás elsődleges céljaként az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének munkatársai, akik Balaton-kutatási eredményeiket kedden ismertették Budapesten.

Július negyedikén van az évfordulója annak, hogy jó sorsom összehozott Gazsival. Mindössze néhányszor találkoztunk, de emlékezetemben él ezeknek a találkozásoknak minden mozzanata. Nyilván azért, mert a kellemes eseményeket még sokkal több év távlatából is élesen vetíti vissza az emlékezet tükre. Ha bepillantok ebbe a tükörbe, rögtön elővarázsolódik az a nevezetes, tikkasztó júliusi délelőtt, amikor Gazsi először adott életjelt magáról. Persze, akkor még nem ismertem.

Valamelyik régi bölcs mondta, hogy mindenki találkozik legalább egyszer életében a szerencséjével, de sokszor nem is tudja. Sokszor megragadja, sokszor meg elengedi. A vadász és horgásznak életében mindig akad ilyesmi. Hadd mondjam el az én esetemet. Persze nagy sora van ennek, de kezdjük az elején.

Bevallom nem célirányosan mentünk a Balatonalmádi horgász múzeumba. A családi horgász-kempingezés utolsó napján egy felhőszakadás kergetett be minket a Városház téren lévő "Vizi múzeumba". A múzeum épp zárva volt, de az ajtó ez állt: Hívja ezt a telefonszámot (06 70 392-71-86) és öt percen belül ide jövök....

A kőgáton ülök valahol Fűzfő és Kenese között és a kapásjelzőt figyelem. Tőlem jobbra is ül egy ember, kék mackónadrágban és jambósapkában, bár az idő meleg, itt az első nyári hőhullám. Ő valamivel előbb érkezett, amikor ideértem. épp akkor keresett valami téglát, aztán leült és most figyel ő is. Enyhe nyugati szél fodroz, olykor meg-meglódul egy-egy kisebb hullám, néha egymásra nézünk, bár ha jól emlékszem, még csak nem is igen köszöntünk. A vizet nézzük, a Balaton kékesszürke acélját, amint fölfeszül, amíg a szem ellát, majd belevész a páraködbe, de az már Tihany magassága lehet.

Nem értem, hogy lehet oly türelmesen egy helyben ülni és várni a jószerencsét! De sokszor hallom horgászó utaimon ezt a csodálkozó, sokszor gúnyos kérdést felcsendülni hátam mögött azok szájából akik egy ideig figyelik a vízbe vetett úszóm mozgását és rövidesen megunva a várakozást, továbbállanak.