márna

Azt mondja a Pásztor Pisti:
.........nem mondom meg, hogy mi folyik be a vízbe ?

Pofás kis videó a márna ragadozó mivoltáról.
Állítólag a "nagyok" már villantóval és woblerrel is fogtak márnát.

Ahogy minden egyes halfajnak, úgy a márnának is megvan a maga kapási ideje, amikor is, hogy úgy mondjam - legkönnyebben jön horogra. Ezen időszak a márnánál este 9 óra és éjfél közé esik s ez oknál fogva a márnahorgászok táborát legnagyobbrészt azon horgásztársak alkotják, kik napközi elfoglaltságuk miatt kedves sportjuknak csak késő esti, vagy éjjeli órákban hódolhatnak.

Jó régen, még a múlt század végén, útra kelt egy tót legény szerencsét próbálni. A Poprád mellól indult, s meg sem állt Biharig. Akkoriban nem volt ez ritkaság, sok vigéc, vándoriparos rótta a Monarchia útjait, nem kellett hozzá útlevél. Madranek Janó szegényebb volt a templom egerénél, de értett egy mesterséghez, a vízimolnársághoz. Húsz év múlva a "hé Janó!"-ból Madranek úr lett. Három malma alá folydogált a Fekete-Körös csendes vize, Tenkén, Rippán és Gyantán nála őrölték a legjobb lisztet az aranyszínű bihari búzából.

Ünnep előtti menü-vita folyik a konyhában, nejem és menyem a sonka pácolásának módozatait vitatják. Félfüllel kagylózom. Mindenről szó esik, egy dolog kivételével. Úgy látszik, a „tojásföstés” az idén is elmarad — állapítom meg csöpp szomorúsággal, s a húsvéti hímes tojások kapcsán eszembe jut egy régi történet.

Istenem, milyen szépek is voltak azok a régi, hajdani húsvétok! A maguk nárcisz illatú várakozásaival, melyhez az eget kémlelő aggódás is hozzátartozott. Flaszteron és beatzenén felnőtt fiaim flegmán kérdik: miért, nem mindegy volt, hogy esőben vagy napfényben mentetek tarhálni? Elfajzott népség! Nekik a locsolkodás és az ezért kijáró hímes tojás tarhálásnak minősül.

A hétvégén ismételten kilátogattam az általam nagyon kedvelt dunai szakaszra. A szerelék szintén nagyhurkos feederbotos módszer, a csali ismételten giliszta. A víz enyhén áradt. A léghőmérséklettel sem volt probléma, mert 12°C alá nem süllyedt. A kapások sötétedéstől indúltak. Rengeteg kapás volt, de csak keveset tudtam megfogni. (mikimanoo most örülhetsz!) De a végére rájöttem, hogy a Jászok szórakoznak velem, ugyanis kapásaim után rendszerint üresen vettem ki a horgot. Megjegyzem, hogy ilyenkor érdemes kézben tartott bottal kivárni a kapás folytatását, mert így sokkal eredményesebben akad meg a hal. Halat ismételten nem vittem haza.

További képek

A hosszú hétvége délutánjait horgászbarátommal a megszokott dunai szakaszon töltöttük. Mindketten feedereztünk, gilisztával. A felszerelésünket, a már bevált nagy hurkos módszerrel kötöttük. Pénteken 3-0-ra vesztettem, szombaton 0-0-ás döntetlen, vasárnap 3-1-re nyertem. A halak átlagsúlya 1,5kg körül volt. A kapások sötétedéstől este tíz óráig, kisebb-nagyobb megszakításokkal zömmel pöcögtetősek voltak, de a cimborámnak volt egy botindító kapása is. Annak ellenére, hogy elég erős széllel kellett szembenéznünk, ami a hőérzetünket is meglehetősen csökkentette, nagyon jó kis pecázásban volt részünk. Mindegyik halat visszaengedtük.

További képek